Egyszerû Temetés

LETRA

Egyszerû Temetés

Táncot jár a magány,
Kínok közt bújkál az elme.
Körül jár a magány,
Testedbe bújik teste.

Belefészkel a finom húsba,
Megfeszi az alkonyt rajtad,
Sem jövõbe, sem múlba
Nem látsz majd.

Egyszerû temetés
Egyszerû temetés

Fehér lesz az arcod, s lelked fekete,
Homályos lesz minden lényeg,
Köd emelkedik a fellegekbe,
Majd alászáll a gyilkos méreg...

Üres lesz a belsõd, tested,
hó esik a mellkasodra,
megfagy az erõs szíved,
s a vér harsogva.

Küzd, nem érti még,
hogy te nem vagy,
többé nem élsz,
s az belédfagy.

A szélben szállsz egy kicsit,
Felemelkedsz vele,
De a fény megvakít,
és visszahullasz a mélybe.